A vonzás törvénye

A LEGYŐZHETETLENSÉG FÉKTELEN ÁRADATA
„Az én Forrásom egy percre sem bírál engem…”
írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-03-31, 18:41:55

Ha rendszeres látogatónk vagy, bizonyára észrevetted, hogy a Vonzás Törvénye kapcsán elsősorban Abrahamra hagyatkozunk. Számunkra ő a leghitelesebb. Sokan vannak a világban (beleértve minket is), akik azon vannak, hogy minél több emberhez jutassák el a Vonzás Törvényéről szóló üzeneteket, de valójában mindannyian ugyanabból a Forrásból táplálkozunk.

Éppen ezért örülünk neki, hogy egyre több olyan videó lát napvilágot, amelyen eredetiben láthatjátok és hallhatjátok Estert, amint közvetíti a Kollektív Tudat üzeneteit. Természetesen lehetsz szkeptikus és gondolhatod azt, hogy Esther a saját gondolatait közvetíti. Ha így van, akkor Esther Hicks minden idők legnagyobb zsenije, aki ugyancsak megérdemli, hogy figyeljünk rá.





A VIDEÓ FORDÍTÁSA


- Köszönök mindent Abraham! Az életem gyökeresen megváltozott, amióta megismerkedtem a tanításaiddal. Újra és újra azt mondod, hogy az ember bármit megtehet, bármit megszerezhet, bármivé válhat…

- Ha ez a környezet képes arra, hogy felkeltse benned a vágyat valami iránt, akkor ki is tudja elégíteni azt – kivétel nélkül.

- Tudnál adni egy elsöprő erejű beszédet a legyőzhetetlenségről, hogy legyőzhetetlennek érezzem magam?

- Onnan indulunk, ahol most vagy, és erről a szintről építjük fel azt a rezgésszintet, ahová el kell jutnod ahhoz, hogy bármivé válhass, bármit megtehess, és bármit megszerezhess...



Már kezdem felfogni azt, hogy több vagyok ennél a fizikai testnél. Felismerem végre, hogy lényemnek az a hatalmasabb része - mely a Forrásenergiával azonos - a valódi énem. Elfogadom azt, hogy ennek a tudatnak egy része rajtam keresztül áramlik ebben a fizikai testben, és ezáltal mintegy kettős tudatállapotot tapasztalok meg: egyrészt érzékelem ezt az állandóan új dolgokat létrehozó kreatív lényemet, ugyanakkor itt van az a részem, amelyik teljes egészében a fizikai létre koncentrál.

Tökéletes tisztasággal megértem most e két rész fontosságát, és azt, hogy ez a két rész együtt alkotja lényem egészét. Érzem igazi lényem örökkévalóságát, ugyanakkor érzékelem fizikai lényem specifikusságát itt és most, ebben az emberi testben, ebben az idő-tér dimenzióban.

Végre kezdem értékelni ezt az ellentétet, amely körülvesz, ezt az ellentétet, amelyet valaha elítéltem, most végre képes vagyok magamhoz ölelni, mert most már érzem, hogy ez az ellentét az, ami újabb és újabb gondolatokra inspirál. Emlékszem arra, hogy valaha egy-egy újabb gondolat születése fájdalmat okozott nekem, ezért gyűlöltem az új gondolatokat. De most már megértem azt, hogy a gondolat születése csak azért okozott fájdalmat, mert nem voltam képes hinni benne.

Most már képes vagyok izgalmat érezni, valahányszor egy gondolat megszületik bennem, és bár fogalmam sincs arról, hogy a gondolat hogyan, mikor, és hol válik majd valósággá, nincs birtokomban semmiféle részlet a kibontakozással kapcsolatban, most mégis képes vagyok hinni az Univerzum Törvényeiben. Tudom és hiszem, hogy Teremtő Erő lakozik bennem, és ahogy megvolt bennem a találékonyság a gondolat megteremtésére, ugyanúgy megadatik majd számomra minden szükséges eszköz ahhoz, hogy a gondolat valósággá válhassék.

Tehát míg itt állok, és valami olyat akarok, amiről fogalmam sincs, hogyan érhetném el, tökéletesen nyugodt vagyok, sőt kimondottan derült és élénk vagyok, mert a magasabb énem teljes biztonsággal, visszavonhatatlanul tudja azt, hogy én vagyok a saját tapasztalataimnak az egyedüli megteremtője, és ez a magasabb énem nemcsak, hogy megtekintette ezt a gondolatot, és egyetértett vele, de felvette a gondolat rezgését, és együtt rezeg vele. Sőt, magasabb énem már eggyé is vált azzal, amit akarok... tehát már csak idő kérdése, hogy ez a dolog a fizikai valóságban is manifesztálódjon.

És most, ahogy ezt felismerem, nem hiszem többé, hogy ez túl sok problémát okozna. Amikor olyan irányba mozdulok el, hogy utolérjem a gondolat rezgésszintjét, jobban érzem magam, amikor pedig távolodom ettől a rezgésszinttől, rosszabbul érzem magam.

Mostanában nagyon érzékeny vagyok arra, hogy pontosan mit érzek, és büszke vagyok erre, mert végre tudatában vagyok annak, hogy az árral egy irányban mozdulok-e el, vagy sem. Végre érzem, amikor megengedem magamnak, hogy az legyek, akivé váltam, és azt is érzem, amikor visszacsúszok, és nem engedem meg magamnak, hogy az legyek, akivé váltam. És többé már nem vagyok dühös magamra, amikor úgy érzem, hogy nem engedem meg magamnak, hogy az legyek, akivé váltam, mert ezek a pillanatok is segítenek abban, hogy jobban kiismerjem magam ebben az érzelmi vezérlőrendszerben.

Olyan érzés ez, mintha agyagot formálnék. Végre abban a helyzetben vagyok, hogy nincs többé szükségem arra, hogy minden vágyam azonnal teljesüljön, mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy minden új pillanat újabb és újabb vágyakat szül, és ahogy kilövöm az újabb vágyrakétákat, hátradőlhetek, és türelemmel kivárhatom, ahogy lépésről-lépésre a gondolatok materializálódnak.

Végre felfogtam, hogy ez egy soha véget nem érő folyamat, és nem lehet elrontani, mert életem minden pillanata terjeszkedéshez vezet, és az érzéseim tudtomra adják minden pillanatban, hogy vajon e felé mozdulok-e el, vagy pedig az ellenkező irányba.

Végre kezdem megérteni, hogy ez a folyamat sohasem arról szólt, hogy mit vagyok képes megteremteni. Ezek a dolgok, amikre vágyom, csak azért adattak meg nekem, hogy legyen mire fókuszálnom, míg az élet folyóján haladok az árral. Kielégít az a tudat, hogy lényem egyre teljesebbé válik, és izgatott örömmel érzem azt is, hogy ez a folyamat sohasem ér véget.

Izgatott és boldog vagyok ott, ahol épp vagyok, és izgatott örömmel bocsátom vízre az életem csónakját, ott ahol épp vagyok. Az a tudat, hogy a folyóval együtt haladva lényem egyre inkább kiteljesedik, egyre inkább kiterjeszkedik, elegendő ahhoz, hogy tökéletes megelégedettséget érezzek ott, ahol a jelen pillanatban éppen vagyok.

Nem fogom többé türelmetlenül méricskélni a különbséget aközött ahol most vagyok, és ahová tartok. Ehelyett engedem, hogy az ár vigyen lefelé ebben az örömteli folyóban, és teljes lényemmel átérzem a mozgás örömét, ahogy a saját kiteljesedésem, életem kiterjedése felé haladok.

Érzem, hogy a bennem lakozó Forrásenergia feltétel nélkül, teljes odaadással szeret engem, és egyre inkább kiterjed lényemben. Érzem azt is, hogy ez a Forrás bennem mentes minden lelkiismeret-furdalástól, rossz, kellemetlen érzéstől. Az én Forrásom egy percre sem bírál engem, vagy hasonlítgatja össze, hogy hol vagyok én, és hol van ő, és nem bélyegez meg, mint eredménytelent.

Sőt, ellenkezőleg! A Forrás, mely az én fejlődésem révén képes egyre kiterjedni, szerető elismeréssel, és megbecsüléssel tekint rám, és mindarra, amivé váltam, és egyre hív magához. Végre megértem, hogy ez az, amiről az életünk szól, lényemnek erről a kettősségéről: arról, hogy fontos vagyok ebben a folyamatban, része vagyok az Univerzum tágulásának, mert ahogy a Forrásenergia előtör, és kiterjed, a fizikai lényem az, amelyik követi és kiteljesíti ezt a folyamatot. Itt az ideje annak, hogy elfogadjam, és élvezzem lényem kiterjedésének jótékony hatásait, és végre azt is tudom, hogy ezt hogy tehetem meg.

- Köszönöm.

- Igen, jól van. Azt hiszem, itt az ideje, hogy harapjunk valamit! Ebédszünet.




Írásaink és fordításaink más honlapokon történő megjelentetéséhez AVonzasTorvenye.hu írásos beleegyezése szükséges. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes részekre is.